A vízkeménység mérése optimális műszerrel nem jelenthet kihívást
A vízkeménység mérés megfelelő műszer közbenjárásával pofonegyszerű. A lényeg, amikor az optimális készülék után kutat, hogy a praktikum semmilyen szempontból se szenvedjen csorbát.
Milyen fennakadásokat okozhat a túlzott vízkeménység?
A kemény víz jelensége hazánkban a legkevésbé sem ismeretlen. Viszonylag nagy területek érintettek a kérdésben. A háziasszonyok valószínűleg hosszan tudnának beszélni arról, hogy mi a probléma a túlságosan kemény vízzel. A csempéken lerakódó vízkő azonban mindennél informatívabb bizonyíték.
Nem pusztán esztétikai problémáról van szó. Ha ennyi lenne az egész, azt némi takarítással könnyedén meg lehetne oldani. Ám a vízzel dolgozó és hővel applikáló eszközök nagyon megsínylik a fokozott vízkőképződést. Hiszen, ahogy hő éri a kemény vizet, úgy az abban található, jelentős mennyiségű ásványi anyag kicsapódik. Így aztán az eszközök csöveiben idővel vastag kőréteg képződik, ami elzárja a víz szabad folyásának az útját. Ez pedig, előbb meghibásodáshoz, később teljes használhatatlansághoz vezethet.
De a fő kérdés az, hogy milyen módszerrel mérhetőek a témában releváns adatok? Nyilván ez ipari környezetben különösen hangsúlyos probléma, ami megoldásra vár. Az optimális mérőműszer alkalmazásával minden nehézség félretehető. A hőmérséklet kompenzált, több ponton kalibrálható eszköz pontossága nem vitás. Az ipari kivitelű modell terepen is megállja a helyét, de asztali kialakításra is voksolhat, ha az egyéni körülményei ezt tartják logikusabb választásnak. A strammság, a strapabírás így sem, úgy sem kérdéses.
A vízkeménység mértékére vonatkozó adatok tudatában megtervezhetőek a további lépések
Mindegy, hogy puszta ténymegállapítás, analízis vagy intézkedési terv létrehozása a mérés célja. Megfelelő eszközzel precíz eredmények borítékolhatóak.